Ez a menü Lambert Tamás által küldött képeket és infókat tartlmazza!
ORION-EMG-1432 „ORIPONS”
Az ötvenes évek során gyártott elektronikus mérőhíd. Ellenállás- és kapacitásmérés mellett alkalmas minden olyan mérésre, amely kapacitás-, vagy ellenállásmérésen alapszik.(pl.: oldatok villamos vezetőképességének meghatározása).
Ezen a honlapon megtalálható a műszer későbbi (a ’60-as években) gyártott változata is, az 1432/B, az ott leírtak érvényesek erre a készülékre is. A kezelő- és csatlakozószervek azonosak, legfeljebb az elhelyezésük másabb, a műszer használatának módja is azonos. Pontossági adatai és egyéb paraméterei is vélhetően megegyeznek. Ezért részletesen nem ismertetjük, csak néhány eltérésre és érdekességre hívjuk fel a figyelmet.
Kivitel:
„Tégla” kialakítású műszer, lecsatolható előlappal, bőrfogantyúval, ebben különbözik feltűnően későbbi „testvérétől”. A legelső „ORIVOHM” -oknál is ezt a fajta dobozt alkalmazták, azonos kivitelben. Kalapácslakkal szürkére festve, a hálózati kábel elöl kivezetve. A hátoldalon található csavar oldásával el lehet távolítani a burkolatot. Az alkalmazott csőkészlet –amely megegyezik a „/B” típusnál bemutatottal¹- miniatűr fejelésű, hétcsapos, az ötvenes évek kedvelt csőformája. Az egyik lényeges különbség a mérőhíd egyenárammal történő ellátása: ennél a típusnál még két góliátelem kellett a mérőfeszültség előállítására, a későbbinél ezt már félvezető-diódával oldották meg. A kapcsolásban más jelentős eltérés nincs. Érdekesség képen jegyezzük meg, hogy az egyenáramú táplálás esetén alkalmazott szaggatót, –melynek működése a hagyományos ajtócsengővel azonos-a gyors elhasználódás miatt² a cserét biztosítandóan csőfoglalatba rakták, a rádiófrekvenciás zavarvédelem érdekében pedig vastag vashengerrel árnyékolták. A szaggató működtetése a nyomógombbal történik. Azok számára, akiknek még nem volt alkalmuk hangolásjelző csövet használni, megjegyezzük, hogy a híd kiegyenlített állapotát a legkisebb „árnyék” esetén érjük el, tehát itt a legkisebb zöldfényű felület elérése a cél, ellentétben pl.: a rádió vevőkészüléknél, ahol a legtökéletesebb állomásra hangolást a legnagyobb „nyílás” azaz a legnagyobb fényfelület jelzi³
¹A rajzon erősítőpentódaként 6BA6 jelű elektroncső szerepel, a készülékben viszont 6AU6, mint a másik típusnál, feltételezhetően elírás lehet.
²A szaggatók legnagyobb hátránya –az alacsony működési frekvencia mellett- az érintkezők gyors ”elfogyása”, melyet a behúzó tekercs –elektromágnes- áramának ívképződése okoz, mely főként az áram megszakításakor jelentős.
³A hangolásjelző csövekről, vagy más néven „varázsszemekről” a www.elektroncso.hu nevű oldalon olvashatunk részletesebben.
Képek:
1. kép: Az összecsomagolt műszer, szállításra kész állapotban.
2. kép: Levett előlappal
3. kép: Elölnézetből. Érdekes az eloxált és ezüstszínűre festett előlap, szokatlan az EMG-től, a tipikus sárga, vagy szürke, fekete helyett.
4. kép: Fél oldalról jól láthatóak a légcserére szolgáló szellőző nyílások.
5. kép: Hátulról, az egyetlen rögzítő csavarral, és a négy mélyhúzással készült lábbal. A két furat segítségével valamikor leltári címkét rögzíthettek.
6. kép: Bekapcsolt állapotban, nyitott mérőkapcsokkal. A varázsszem árnyékának nagy nyílása a híd durva kiegyenlítettlenségét jelzi.
7. kép: Felülnézet: balra elöl az izzó katódú egyenirányító kettősdióda, mögötte a hálózati transzformátor, a feszültség kiválasztására szolgáló lemezekkel. Középen a kosaras foglalatú hangolásjelző cső. Jobbra két hitelesítő huzal-potenciométer.
8. kép: Hátulról: balra –a rajzzal ellentétben- 6AU6 típusú pentóda, a híd differenciáljának erősítésére, mellette a fémhengeres árnyékolásban a szaggató. Hátul a nagy huzal-potenciométer, a híd folyamatosan állítható tagja. Előtte a tápegység szűrő elektrolitkondezátora. Megfigyelhetőek az akkoriban még fekete színű Remix szénrétegellenállások, illetve a varnisszigetelésű vezetékek.
9. kép: A mérőpotenciométer felöli oldal. Itt a szerelőlemez és a keret kialakítása figyelhető meg.
10. kép: A tápegység felöli oldal. Jobboldalon a mérőcsatlakozók, alattuk a szaggató működtetésére szolgáló nyomógomb az érintkezőkkel.
11. kép: Az elektronika alulról. Rosentahl ellenállásokkal, ónozott, fémsapkás, kerámiatestű Remix kondenzátorokkal. (De itt már feltűnik a későbbi korra jellemző, zöld színű Remix ellenállás, bilincses állítású Remix huzalellenállás, és piros fémréteg is.) Jobbra fönt a teleptartó a két góliátelemnek. Lent középen a méréshatárváltó kapcsoló, (szinte minden méréshatárhoz más típusú ellenállás tartozik) kiválasztható vele a híd felső tagjának nagyságrendje. Jobbra a funkcióválasztó-kapcsoló.
Az egyed:
Ismeretlen eredetű, megkímélt állapotú, nagy valószínűséggel működőképes -legalább is néhány éve még sikerült mérni vele. Nem volt napi rendszerességgel használatban. A hálózati kábel kivételével minden alkatrésze gyártáskori. A gyáriszám 1954-es gyártási évről árulkodik.
A műszer rajza:
Az ötvenes évek során gyártott elektronikus mérőhíd. Ellenállás- és kapacitásmérés mellett alkalmas minden olyan mérésre, amely kapacitás-, vagy ellenállásmérésen alapszik.(pl.: oldatok villamos vezetőképességének meghatározása).
Ezen a honlapon megtalálható a műszer későbbi (a ’60-as években) gyártott változata is, az 1432/B, az ott leírtak érvényesek erre a készülékre is. A kezelő- és csatlakozószervek azonosak, legfeljebb az elhelyezésük másabb, a műszer használatának módja is azonos. Pontossági adatai és egyéb paraméterei is vélhetően megegyeznek. Ezért részletesen nem ismertetjük, csak néhány eltérésre és érdekességre hívjuk fel a figyelmet.
Kivitel:
„Tégla” kialakítású műszer, lecsatolható előlappal, bőrfogantyúval, ebben különbözik feltűnően későbbi „testvérétől”. A legelső „ORIVOHM” -oknál is ezt a fajta dobozt alkalmazták, azonos kivitelben. Kalapácslakkal szürkére festve, a hálózati kábel elöl kivezetve. A hátoldalon található csavar oldásával el lehet távolítani a burkolatot. Az alkalmazott csőkészlet –amely megegyezik a „/B” típusnál bemutatottal¹- miniatűr fejelésű, hétcsapos, az ötvenes évek kedvelt csőformája. Az egyik lényeges különbség a mérőhíd egyenárammal történő ellátása: ennél a típusnál még két góliátelem kellett a mérőfeszültség előállítására, a későbbinél ezt már félvezető-diódával oldották meg. A kapcsolásban más jelentős eltérés nincs. Érdekesség képen jegyezzük meg, hogy az egyenáramú táplálás esetén alkalmazott szaggatót, –melynek működése a hagyományos ajtócsengővel azonos-a gyors elhasználódás miatt² a cserét biztosítandóan csőfoglalatba rakták, a rádiófrekvenciás zavarvédelem érdekében pedig vastag vashengerrel árnyékolták. A szaggató működtetése a nyomógombbal történik. Azok számára, akiknek még nem volt alkalmuk hangolásjelző csövet használni, megjegyezzük, hogy a híd kiegyenlített állapotát a legkisebb „árnyék” esetén érjük el, tehát itt a legkisebb zöldfényű felület elérése a cél, ellentétben pl.: a rádió vevőkészüléknél, ahol a legtökéletesebb állomásra hangolást a legnagyobb „nyílás” azaz a legnagyobb fényfelület jelzi³
¹A rajzon erősítőpentódaként 6BA6 jelű elektroncső szerepel, a készülékben viszont 6AU6, mint a másik típusnál, feltételezhetően elírás lehet.
²A szaggatók legnagyobb hátránya –az alacsony működési frekvencia mellett- az érintkezők gyors ”elfogyása”, melyet a behúzó tekercs –elektromágnes- áramának ívképződése okoz, mely főként az áram megszakításakor jelentős.
³A hangolásjelző csövekről, vagy más néven „varázsszemekről” a www.elektroncso.hu nevű oldalon olvashatunk részletesebben.
Képek:
1. kép: Az összecsomagolt műszer, szállításra kész állapotban.
2. kép: Levett előlappal
3. kép: Elölnézetből. Érdekes az eloxált és ezüstszínűre festett előlap, szokatlan az EMG-től, a tipikus sárga, vagy szürke, fekete helyett.
4. kép: Fél oldalról jól láthatóak a légcserére szolgáló szellőző nyílások.
5. kép: Hátulról, az egyetlen rögzítő csavarral, és a négy mélyhúzással készült lábbal. A két furat segítségével valamikor leltári címkét rögzíthettek.
6. kép: Bekapcsolt állapotban, nyitott mérőkapcsokkal. A varázsszem árnyékának nagy nyílása a híd durva kiegyenlítettlenségét jelzi.
7. kép: Felülnézet: balra elöl az izzó katódú egyenirányító kettősdióda, mögötte a hálózati transzformátor, a feszültség kiválasztására szolgáló lemezekkel. Középen a kosaras foglalatú hangolásjelző cső. Jobbra két hitelesítő huzal-potenciométer.
8. kép: Hátulról: balra –a rajzzal ellentétben- 6AU6 típusú pentóda, a híd differenciáljának erősítésére, mellette a fémhengeres árnyékolásban a szaggató. Hátul a nagy huzal-potenciométer, a híd folyamatosan állítható tagja. Előtte a tápegység szűrő elektrolitkondezátora. Megfigyelhetőek az akkoriban még fekete színű Remix szénrétegellenállások, illetve a varnisszigetelésű vezetékek.
9. kép: A mérőpotenciométer felöli oldal. Itt a szerelőlemez és a keret kialakítása figyelhető meg.
10. kép: A tápegység felöli oldal. Jobboldalon a mérőcsatlakozók, alattuk a szaggató működtetésére szolgáló nyomógomb az érintkezőkkel.
11. kép: Az elektronika alulról. Rosentahl ellenállásokkal, ónozott, fémsapkás, kerámiatestű Remix kondenzátorokkal. (De itt már feltűnik a későbbi korra jellemző, zöld színű Remix ellenállás, bilincses állítású Remix huzalellenállás, és piros fémréteg is.) Jobbra fönt a teleptartó a két góliátelemnek. Lent középen a méréshatárváltó kapcsoló, (szinte minden méréshatárhoz más típusú ellenállás tartozik) kiválasztható vele a híd felső tagjának nagyságrendje. Jobbra a funkcióválasztó-kapcsoló.
Az egyed:
Ismeretlen eredetű, megkímélt állapotú, nagy valószínűséggel működőképes -legalább is néhány éve még sikerült mérni vele. Nem volt napi rendszerességgel használatban. A hálózati kábel kivételével minden alkatrésze gyártáskori. A gyáriszám 1954-es gyártási évről árulkodik.
A műszer rajza:
