Lambert Tamás képei és leírása:
ORION-KTS 1196/S Mérőoszcillátor (GDO)
Az ötvenes években készült, egyszerű felépítésű, miniatűr elektroncsövekkel szerelt, sokoldalúan használható mérőoszcillátor.
A képek mellett leírás is található róla, amely részletes bemutatja felhasználási területét, használatának módját, üzemeltetésének körülményeit, ezért részletes leírást nem készítettünk róla. Csak kivitelét, felépítését ismertetjük a róla készült fényképek alapján.
1-2. kép: Dobozában, szállításra előkészítve. A műszer alumínium lemezből készült dobozban kapott helyet, amelyet hajlítással és hegesztéssel készítettek, kalapácslakkal festett. A doboz teteje csatokkal rögzített, ezek oldása után eltávolítható. A kényelmesebb szállítás érdekében bőr hordfüllel ellátott.
3. kép: A doboz tartalma, és a fedél. A műszer és a hálózati zsinór mellett jobbra sorban láthatóak a dugaszolható egységek.
4. kép: A műszer közelebbről, jobban megfigyelhetők a dugaszolható egységek: a legfelső –oldalán a csavarokkal- kapacitás és induktivitás mérésére szolgál, a többi a sávokhoz kialakított, megcsapolt tekercset tartalmaz.
5. kép: Kiemelt hálózati zsinórral.
6. kép: A készülék az alapműszer felöl nézve. A műszertől balra a parázsfénylámpa (glimm-lámpa, ködfény-lámpa) ablaka látható. (A parázsfénylámpa feladata kettős. Az impulzusuk előállítása mellett az üzemi állapotot is jelzi.) Jobbra az elfordítható bontó érintkezős kapcsoló („nyomógomb”), segítségével az anódfeszültség kapcsolható le a triódáról (erről lsd. a leírást!) Lent az anódáram-beállítására szolgáló potenciométer forgatógombja, tőle jobbra a csatlakozó banánhüvelyek.
7. kép: A másik végéről nézve. Jól látható a szigetelten kialakított csatlakozás a dugaszolható egységek számára.
8. kép: A műszer használatra előkészítve.
9. kép: Alulnézetből. Az ablak alatt található a hálózati feszültség kiválasztására szolgáló, szerelhető lemez. A burkolat kalapácslakkal festett alulemez.
10. kép: A kidobozolt műszer alulnézetből. Jól látható a kettős forgókondenzátor, és az anódáramot szabályzó potenciométer.
11. kép: Kidobozolva jobboldalról. Ezen az oldalon található az oszcillátor triódája, miniatűr csőfoglalatban. Megfigyelhető a hangolókondenzátor nagyméretű tárcsája is.
12. kép: Kidobozolva baloldalról. Ezen az oldalon az egyenirányító cső (egy direkt fűtésű pentóda, de dióda-kapcsolásban használva, így egyutas egyenirányítást hajt végre, amelyet RC tag szűr/pufferel) található. Mögötte hátul a hálózati transzformátor lemezcsomagja látszik.
Az egyed:
Ez a példány a szekszárdi BHG üzemből került hozzám selejtezés útján. EMV leltári szám szerepel rajta (sárga címke a tetején), és volt mellette egy kölcsönadást igazoló papír is a BHG 4. sz. fióküzeme részére –sajnos már elveszett, pedig kordokumentum lehetne…
Hiánytalan állapotú, feltételezhetően gyártáskori alkatrészeket tartalmaz, kopottas küllemű, de ez inkább a helytelen tárolás, mint a rendszeres használat következménye.
Jelenleg sajnos nem üzemképes.
A forrás:
Bencze Tibor László: TV-vevőkészülékek műszerei és mérései (2. Bővített, átdolgozott kiadás Műszaki könyvkiadó, Budapest 1968.)